A divatmogul

Biztosan neked sem kell bemutatnunk a 20. század egyik legnagyobb divatmogulját, Coco Chanelt. Az 1883-ban született francia divatikon a semmiből hozta létre saját birodalmát, amely mindmáig az egyik legsikeresebb a piacon.

Ebben a blogban néhány érdekes tényt gyűjtöttünk össze nektek Coco Chanelről.

Coco Chanel 1883-ban született Gabrielle Bocheour Chanel néven Saumurban, egy nyugat-franciaországi kisvárosban. Családja viszonylag korán tragikus módon szétszakadt, Chanel mindössze 12 éves volt, amikor édesanyja tuberkolózisban elhunyt. Ezt követően az édesapja elhagyta őt és négy másik testvérét, míg fivéreit egy farmra kényszerültek, addig ő és két lánytestvére az aubazine-i árvaházba kerültek. Az itt eltöltött évek nagy hatással voltak Chanelre, bár a komor kolostort és a szigorú szabályokat folytónak találta, ezekben az években tanult meg varrni. Munkásságában gyakran felfedezhetjük az aubezine-i létből merített inspirációt, például imádta a kolostor XII. századi ablaküvegének egyszerű egymásba fonódó inda motívumát, mely később a divatház ikonikus logóját ihlette.

Ahogy Gabrielle felnőtt 1903-ban babaruhák és kelengyék varrásával kezdett el foglalkozni, majd 5 évvel később a színpadi szereplés felé fordult. Szívesen mulatta az időt Moulins városának egyik zenés kávéházában ahol előszeretettel ismerkedett a városban állomásozó katonákkal, illetve énekesnői karrierről álmodozott. Idővel elérte, hogy amíg a hivatásos zenészek szünetet tartanak és pihennek, addig ő színpadra lépjen. Bár a repertoárja viszonylag szűkös volt és állítólag a hangi adottságai is hagytak kivetnivalót, a közönség megőrült érte, a „Ki látta Cocót a Trocadérón?” című slágert énekelve a közönség újra és újra Cocót kiáltva többször is visszatapsolta, innen kapta ikonikus becenevét.

A divat világába 1910-ben lépett be, amikor Chanel Modes néven kalapműhelyt és üzletet nyitott párizsban. Az első ügyfelei egyszerű hétköznapi nők voltak, de hamar megjelentek az akkori elithez tartozó fontos, pénzes vevők is. A kalapoknak rövid időn belül óriási lett a népszerűségük. A párizsi sikereken felbuzdulva Chanel megnyitotta második üzletét Deauville-ben, ahol a kalapok mellé már ruhák is kerültek a kirakatba. Bár az első világháború kitörését követően Franciaországban sorra zártak be a boltok, de Coco továbbra is nyitva tartott, ami nagyon is kifizetődő döntés volt, hiszen csak tőle lehetett ruhát beszerezni a városban. Hamarosan újabb boltot nyitott Biarritzban. A háború vége előtt a Chanel alkalmazottak száma már elérte a 300 főt.

Chanel több ízben „forradalmasította” a divat világát, első körben akkor, mikor Velencében nadrágot húzott, hogy könnyebben tudjon utazni gondolával. Mivel egyre többször húzott nadrágot – például lovagláshoz is – egyre szélesebb körben terjesztette el a nadrág viselését a nők körében is.
Az ő nevéhez köthető a ma ismert kosztüm is, fontos volt számára, hogy megszabadítsa a nőket a „ruháktól amelyekben nem lehet mozogni”. Kreációiban elhagyta a fűzőket, a kényelmet és praktikumot helyezte előtérbe. A híres Chanel kosztümöt 1925-ben mutatta be, mely tweed szövetből készült, a kabátja katonai ihletésű volt, párnás zsebei és ékszerre emlékeztető arany gombjai voltak.

Chanel nevéhez fűződik az első mesterségesen alkotott parfüm, a Chanel N° 5. Az illatot 1921-ben dobták piacra. Sikerét annak is köszönheti, hogy amikor megkérdezték Marilyn Monroe-tól, hogy mit visel az ágyban ő azt mondta: „Csak néhány csepp N° 5-ot”. A parfüm nevét Chanel szerencseszámáról kapta, illetve arról, hogy a minták közül ez volt az ötödik. Az üvegét Dimitrij Pavlovics Romanov orosz nagyherceg, Chanel akkori szeretője tervezte, aki a cári testőrség vodkásüvegét használta mintának. Chanel ezzel a lépéssel új trendet, ezután minden neves divatház saját parfümöt dobott piacra.